Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Robin Robertson: Az uroborosz

2011.04.19

Az írás a szerző Indra's Net: Alchemy and Chaos Theory as Templates for Transformation (Indra Hálója: Alkímia és Káoszelmélet, mint a Transzformáció Példái) c. könyvéből származik.

 

Az uroborosz egy meglehetősen ősi szimbólum. Kr. e. 4200 környékén a kínaiak jádéból készült zhulong (szó szerint „sárkány-disznó) –szobrokat készítettek. Ez a különös lény, ami nagyjából egy disznó és egy kígyó kereszteződésére emlékeztet, körbetekeredett önmaga körül, hogy egy kört alkosson. Az idő múlásával ez a figura egyre méltóságteljesebb lett, és ahogy a tudósok feltételezik, belőle származik a kínai sárkány, amit az erő és a szerencse alakjának tartanak.

figure-3.1-one-is-all--from-codex-marcianus.jpg

A nyugaton az uroborosz először Kr. E. 1600-ban tűnt fel Egyiptomban. A halál és feltámadás örök ciklusait szimbolizálta, melyben egyik elválaszthatatlan a másiktól. De az uroborosz nem csak Egyiptomban és Kínában volt megtalálható, hanem megjelent az afrikai, a skandináv, az azték, a hindu és az őslakos amerikai kultúrákban is.
 
 
 
 
 
 
 
  
 
3.1.-es ábra: „Egy a minden” a Marcianus-Kódexből
 
 

figure-3.2-aztec-uroboros.gif

3.2.-es ábra: Az azték uroborosz
 
 
Az egyiptomiaktól a görögökhöz jutott el, mint sok egyéb alkímiai és prealkímiai képzet. Az „uroborosz” szó görög eredetű, jelentése pedig: faroknyelő. A Timaioszban Platón az első létező lényt az uroboroszhoz meglepően hasonlóan írta le. Azt írta, hogy az első lénynek se szemei, se fülei nem voltak. Önmagában létezett mentesen minden külső tényezőtől. A hulladéka volt a tápláléka, melyből aztán megint hulladék lett, s így folytatódott ez a zárt ökológiai ciklus. Ez volt a tökéletes önmagában való lét.
 
A keresztény gnosztikusok számára  az uroborosz a materiális világ és a materiális célokon alapuló élet határát jelentette. Egy korai gnosztikus dokumentum, a Pistis Sophia így fogalmaz: „A külső sötétség egy hatalmas sárkány a világon kívül és az egész világ körül.” Valamint egy másik leírás: „A Nap korongja egy óriási sárkány volt, mely elnyelte saját farkát, és amely a Bal hét erejéhez nyúlt, és amelynek négy ereje fehér lovak képében jelent meg.”.
 
Az alkímia szempontjából lényeges volt, hogy a mű (a bölcsek köve) végterméke tulajdonképpen már önmaga alapjaiban – a prima materiában - ott volt. Így az uroborosz lett az alkímia tökéletes szimbóluma, mely kifejezte az „Egy a minden” eszmét. Mivel tökéletesen illik az alkímiai ideál képéhez, az uroboroszra nem csak mint a végső mű szimbólumára kell gondolnunk, hanem úgyis, mint az alkímiai igazságok széles skálájának jelképére. Például Johann Conrad Barchusen átfogó tizennyolcadik századi fametszet-sorozatán a faroknyelő felbukkan az alkímiai folyamat minden állomásán. A képeken a kígyó először faroknyelőként jelenik meg, aztán kiválik saját köréből és beássa magát a filozófus tojásába (a filozófus tojása a bölcsek kövének, az alkotás végtermékének gyakori alkímiai ábrázolása), hogy megtermékenyítse azt. A tojásban pedig újra ráharap farkára egy új egységet formálva ezzel. Sok képen - az alkímiai folyamatnak megfelelően - a kígyó a tojásban bújik meg. Végül felbukkan és a farkába harap, hogy egy kört formáljon a tojás körül. Az állomások némelyikén a tojás átváltozik egy alkímiai edénnyé. Hogy pontosak legyünk , ezek a képsorozatok az alkimista által megvalósított aktuális fizikai folyamatot jelképezik.
 

figure-3.3-barchusen-woodcut.thumbnail.jpg

3.3.-as ábra: Barchusen fametszetei
 
Ez a képcsoport az uroboroszról hangsúlyozni törekszik, hogy a folyamat vége már benne van az elejében is. Mindazonáltal, folyamat nélkül viszont nincs végtermék. Kell lennie egy keltetési, egy megtermékenyítési szakasznak és sok munkának mielőtt a filozófus tojásából bölcsek köve lesz. Barchusen sorozatának utolsó képei a végterméket mutatják be az uroborosz határaiban.
 
Az alkímiában Hermész Triszmegisztoszt (Háromszor Magasztos Hermész) Mercurius néven ismerik. Mercurius vigyázza a mű folyamatának minden lépését és ő szimbolizálja azt az átalakító erőt, mely összeköti az ellentéteket. Amióta az alkímiában mindennek van egy szimbolikus és egy szó szerinti jelentése, Mercurius a higanyt reprezentálja, az egyetlen fémet, mely folyékony állapotban fordul elő a természetben. A higanyt ismerték a korai civilizációk, egyiptomi sírokban is felfedezték Kr. e. 1500-ban. Az arannyal és az ezüsttel (és a legtöbb fémmel, kivéve a vassal) vegyítve, létrehozzák a könnyű amalgámot, az ötvözetet, mely a higanyt tartalmazza. Az összezúzott, durva ércből való arany kivonásának egy népszerű régi módja a higany hozzáadása volt, s így az arany a higannyal amalgámmá egyesült. A további munka során pedig kivonták a higanyt az amalgámból hátrahagyva így az aranyat. A higany tűnt hát az összes alkímiai átalakulás tökéletes szimbólumának. Ugyanúgy elbűvölte azokat, akik felfedezték, mint egy gyereket, aki először találkozik vele. Azonban az alkimisták nyomatékosítják, hogy az ő higanyuk nem azonos azzal a higannyal, amit az emberek általában ismerni vélnek.
 
Az alkímiai ábrázolásokon Mercuriust gyakran finoman összekapcsolják az uroborosszal. Néhány alkimista rajzon a kígyónak, mely megtermékenyíti a filozófus tojását, három feje van, ami jelzi, hogy az valójában Mercurius, az átalakítás-közvetítő. Az alkimisták ezzel az ábrával kívánták kifejezni, hogy a higany a folyamat elindítása szempontjából nélkülözhetetlen.
 
 figure-3.4-mercurius-as-uroboros443.jpg
3.4.-es ábra: Mercurius, mint az uroborosz
 
Az alkímiában az uroborosz sokféle alternatívájának egyike a madár, mely önmagát tépkedi. Bizonyos képeken egy pelikánt láthatunk, amit saját mellét cincálja, gyakran vércseppekkel ábrázolva, mely az alkímiai munka során tapasztalt nehézségeket demonstrálja. Ez a bizonyos ábrázolás gyakran egy alkímiai edényt jelképezett, a pelikánt, melynek tetejéből egy cső vezet az edény közepébe. Amikor ezt felmelegítették, a forma keringésbe hozta a benne lévő keveréket.
 
 figure-3.5.big.jpg
3.5.-ös ábra: A pelikán, mely a mellét csipkedi és a pelikán-edény
 
A 20. század megadta nekünk a pelikán által jelképezett keringési folyamat talán legtökéletesebb képét: a matematikai tárgyat, a Klein-féle palackot. Ennek a palacknak a külseje egyben a belseje is. Ha megtöltenél egy Klein-féle palackot vízzel, a víz végigfolyna a palack külsején le a földre. Vagy csak egyszerűen belemárthatnád a külsejét egy vödör vízbe, s ezáltal megtelne a belseje. Sajnos, a Klein-féle palack nem létezhet a háromdimenziós világban, szükségünk lenne egy negyedik térbeli dimenzióra, hogy megalkothassuk. És egyben ez az a lehetetlen helyzet, amit az alkimisták megpróbáltak megragadni uroborikus ábráikkal.
 
 klein-bottlebig3.6.jpg
3.6.-os ábra: A Klein-féle palack
 
 
Ezenkívül létezett még az uroborosz figurájának egy másik variánsa, melynek során a kígyó egy nyolcast formáz, egy kört a másik felett alakítva ki, mielőtt ráharapna farkára. Így az uroborikus ábra egyúttal az „amint fent, úgy lent” üzenetét is közvetíti. Ennek a képnek a matematikai megfelelője a Möbius-szalag (felfedezője, a 19. századi német matematikus, August Möbius neve után). Hogy megalkossuk a Möbius- szalagot, fogjunk egy hosszú, keskeny papír-szalagot. Ragaszd egymáshoz a két végét egy kört alkotva, azonban mielőtt összeragasztanád őket, a szalag egyik végét csavard meg. Ez az egyszerű csavarintás egy kétdimenziós alakzatból – a körből - egy egy dimenziós alakzatot – a Möbius-szalagot - hoz létre. Tegyük fel, hogy pirosra akarod színezni a szalag külsejét és kékre a belsejét. Kezd el színezni a külsejét egy piros filccel, s közben folyamatosan forgasd a szalagot. Hacsak nem láttál ezt megelőzőleg Möbius-szalagot, igencsak meg fogsz lepődni, amikor visszaérkezel a kiindulási pontra. A szalag mind a két oldala piros lett, mert valójában csak egyetlen felület van, és nem maradt belső oldal, amit kékre lehetne színezni.
 
A mágusok gyakran előadják az Afgán Szalagok-trükköt, mely a Möbius-szalag alapelvére épül. Papírszalagok helyett ők ruhákból tépnek le csíkokat, mert azok könnyen téphetők hosszában. Két csík közül az egyikből egy egyszerű kört csinálnak, a másikat pedig az egyik vége megcsavarintásával Möbius-szalaggá alakítják. Mindkettő úgy néz ki, mint két ruhafoszlányból készült egyszerű kör. Amikor az eredeti kört hosszában kettétépik, két ruhafoszlány-kör keletkezik. Azonban a Möbius-szalag kettétépésével kettő kör helyett továbbra is egy kör marad, ám ennek átmérője már kétszerese az eredeti körének. Egy ismeretlen szerzőtől származó limerick ezt a következőképpen fejezi ki:
 
 
Egy matematikus egyszer megsúgta vala,
Hogy csak egyoldalú Möbius-szalaga.
Rögtön nevetned kéne,
Ha elvágod félbe
Mert szétválasztva is egy maradna.
 
Az alkímiai uroborosz egy további változatában, a nyolcas figurát egy faroknyelő formálja felül és két másik faroknyelő (melyek egymás farkába harapnak) alul. Ezáltal nem csak az „amint fent, úgy lent” törvénye jelenik meg, de esetleg az is számításba jöhet, hogy a három farokfaló Mercuriust hívatott megjeleníteni egy közbeeső folyamat közben, amiben – miközben csatlakozik - összetett módon egyben ketté is válik. 
 
 figure-3.7-uroborus-combining-two-and-threebig.jpg
3.7.-es ábra: Az uroborosz ketté- és hárommá válása
 
Ahogy azt a könyv utolsó fejezetében tárgyalni fogjuk, a későbbi alkimisták már tudatában voltak, hogy a mű legalább annyira az alkimista átalakulása, mint amennyire fizikai transzformáció a laboratóriumban. „A régi metszeteken látható uroborosz az önpusztítás és a keringési folyamattá való önátalakítás gondolatát fekteti le, mivel a bölcsebb alkimisták számára világos volt, hogy az alkotás prima materiája maga az ember.” 
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.