Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paul Levy: Egy álmodó nagy álma

2011.04.15

A Buddha, mely szó szerint „a felébredtet” jelenti, a következőket mondta: „Én álomszerűen nyilvánulok meg álomszerű lényeknek. Álomszerű tanításokat adtam át nekik, hogy elérjék az álomszerű megvilágosodást.” Amikor elkezdünk ráébredni a valóság álomszerű természetére, arra is ráébredünk, hogy mind egymás álmainak szereplői vagyunk. Akár a tükörképek, létünk egymáshoz van kapcsolva.

 
Felismerni helyzetünk eme álom-jellegű természetét annyi, mint felismerni, hogy valójában nem létezünk úgy, mint az univerzumtól különálló lények, s hogy csak egymáshoz viszonyítva van létezésünk. Mind kapcsolatban vagyunk, mint egy nagyobb család tagjai, mint az egy isteni lény sokféle kifejeződése. Amikor elkezdjük megérteni az univerzum álomszerű természetét, azt is megértjük, hogy az „álom egó”, melyről azt képzeltük, hogy azonos velünk, és mely azonban csak egy összetömörített modellje annak, amik vagyunk, nem pedig az, amik valójában vagyunk, valójában csak egy álom, melyet egy mélyebben rejlő részünk álmodik.
 
Létezik egy mélyebb Én, amely minket álmodik. Akár egy meditáló Buddha kisugárzásai, valami mélyebbnek az álmai vagyunk, melyet én a „mélyebb, álmodó Énnek” nevezek, s amely valóban azonos velünk. Egyetlen mélyebb, álmodó Én van, s ő álmodja az univerzumot. Mi az álmai vagyunk. A mélyebb, álmodó Én nem különbözik az álomalakoktól, melyeken keresztül kifejezésre juttatja magát. Tehát egyszerre vagyunk álmodott és álmodó. A német filozófus Schopenhauer szavaival élve: „…egy álmodó nagy álma, mely álomnak a szereplői is álmodnak.” A mélyebb, álmodó Én álmodik, s az ő álma vagyunk mi.
 
Ráébredve a mélyebb, álmodó Énnel való azonosságunkra, elhagyjuk az önállandósító, önközpontú világnézet káprázatát. A kérdés ezután pedig már az, hogy hogyan szolgálhatjuk a legjobban az újonnan felfedezett énünket. Hogyan akarja a minket álmodó mélyebb, álmodó Én, hogy megtestesülésbe álmodjuk őt? Hogyan akar rajtunk keresztül az álom kitárulkozni?
 
Azok az emberek, akik azt képzelik, hogy amennyiben tudatosak maradnak álmaikban, milliárdosok lesznek, fogynak tíz kilót vagy valami hasonló, még mindig az egó álmának rabjai, amely saját mesterének tekinti magát. Továbbra is hozzá vannak láncolva, továbbra is életben tartják és monopolizálják a személyiség tábornoki káprázat voltát. Az álom manipulálásának kísérlete az elszeparált egyén saját félelmének kompenzálására és kifejezésére tett kísérlete. Az álom irányítására tett erőfeszítések által az egyén még mindig pusztán csak azt a feltételezett referenciapontot próbálja kifejezésre juttatni, melyben olyan objektív létezőnek képzeli magát, melynek helyzete látszólag kötött és problematikus, s amely látszólag el van szakítva az egésztől.
 
Mind az egó álmai, és mind a mélyebb, álmodó Én álma, amennyiben figyelünk rájuk, materializálódhatnak az életünkben, az életünkként és az életünkön keresztül. A különbség az, hogy amikor az egó fantasztikumait álmodjuk a valóságba, az végül nem szünteti meg szenvedésünket, sőt inkább csak felerősíti azt. Amikor azonban a mélyebb, álmodó Én álmának edénye vagyunk, melybe inkarnálhatja magát, sikerül lelépnünk a szokásos útról, és az egészet szolgáló hangszerré válnunk. Eme megvalósulás energetikai kifejezése a tudatosságban és a részvétben jut kifejezésre. Az egész univerzum, melynek mind a részei vagyunk, s nem rajta kívül állunk, gyógyítja magát a folyamatban.
 
Úgy képzelem, hogy amennyiben ráébredünk és magunkhoz öleljük az álmot, ahelyett, hogy stratégiákat gyártanánk és megpróbálnánk irányítani azt, ráhangolódhatunk egymásra, s együttműködve felajánljuk magunkat a mélyebb, álmodó Én szolgálatára, bármi is legyen az. Ébredésünk mindig egy kölcsönösen megosztott közös ébredés végtelen összeköttetettségünk következményeképpen. Valami olyan által mozgatva, ami hatalmasabb, mint a mi képzelt énünk; a hangszereivé válunk valaminek, ami óriásibb, mint önmagunk korlátozott változata. Az álomszerű természetre való ráébredés az a nagyon fontos momentum, mely felruház minket azzal az erővel, hogy kiegyensúlyozott tudatos álmodókká váljuk, akik képesek megváltoztatni a világot. Hogy egy az Álomidőben járatos idős bennszülött vént idézzünk: „Van egy álom, mely minket álmodik, s nekünk vissza kell jutnunk ahhoz az álomhoz, és a látomások, az erő és az ember álmodó énjének energiái segíteni fognak nekünk megnyerni a csatát.”
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.