Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maciej Kuczyński: Az ősi mezoamerikai indiánok biológiai tudása

2011.04.25

 A prekolumbiai Nuttal-kódex 36. oldala (1. ábra) a mixték nép (s ennélfogva az egész emberiség) eredetét mutatja be (véli Alfonso Casó). A kis kocka a jobb alsó sarokban, a chalchihuitl, az értékes kő az élet szimbóluma. Ránézésre meglehetősen hasonlít egy sejtre, s mintha benne a sejtmag került volna ábrázolásra. Fölötte egy másik értékes kő is látható, mely azonban kör alakú, és éppen széttörik vagy szétválik kiengedve a csírát. Ez a kompozíció „az élet kezdetének” hieroglifájaként értelmezhető.

 
 kuczynskim1-3a868596.gif
1. ábra
 
 
Az értékes kövek hasonló sejtszerű leírásaival találkozhatunk az azték szövegekben is. Álljon itt néhány példa:
 
1. Egy bába rituális beszéde az újszülötthöz: „Csírázni és virágzani kezdesz, akár egy értékes kő.”
2. Egy pap vezeklőhöz intézett szavai: „Amikor megteremtettek, és elindítottak utadon, és amikor Quetzalcóatl (a Tollas Kígyó), aki egyben apád és anyád is, megformált téged, mint értékes kő, oly tisztán, s mely anyjának kebeléből való, onnan ered…”
3. Egy boldog apa, aki lánya terhességét kiáltotta ki az azték főváros, Tenochtitlan terén: „Tudjátok meg, hogy a mi Urunk kiterjesztette kegyelmét, mert frissen házasodott lányomba értékes követ és gazdag tollazatot helyezett, mely megtermékenyítette őt.”
4. Egy újabb azték szöveg: „(az istenek) az értékes kőből teremtettek téged.”
 
A következtetésem, hogy a chalchihuitl valójában a petesejt – a tojás – lehet, abból következett, hogy összevetettem a metszeteken megjelenő értékes kő képét azokkal a szövegekkel, melyek eme kő tulajdonságait tárgyalják. Ebből a szempontból csak másodlagos volt az a tényező, hogy jelentése „az élet szimbóluma”.
 
Az a képessége, hogy felépítsen egy testet az utódsejtjeiból, az ivarsejtek legfontosabb tulajdonsága, melyet a sejtosztódás folyamán léptetnek életbe. A fentebb olvasható szövegek egyértelműen az értékes kő ezzel teljesen megegyező képességére utalnak. Míg a másik alapvető tulajdonsága az osztódás, ahogy azt a Vindobonensis kódex (2. ábra) is igazolja. 
 
 kuczynskim1-35ab0834.gif
2. ábra
 
A tetőtérben elhelyezett  értékes kő az élet szimbolikus templomában először kettő, majd négy részre osztódik. Néhány Kubából származó sziklarajz (b, c) még precízebben ábrázolja ezt az eseményt. 
 
Egy másik példa látható a Nuttal (1. ábra) 36. oldalán. Két „edény” keresztmetszete látható alul az ábra közepén. Ezek a jobb oldalon elhelyezett négyszögű értékes kő két felét jelképezik. Voltaképpen ezek csak lehetőségei ennek a szimbólumnak, aminek a neve chalchihuitl apazco, magyarán az értékes kő edénye vagy egyszerűen értékes edény. Ez a szimbólum, melyeket leszármazási vonalakat ábrázoló rajzokon találunk meg, az ivarsejtet jelképezi , mely alapjául szolgál a királynő vagy a hercegnő megszületendő gyermekének. Edény, mert őrzi az „életet”, és mert intracelluláris szerkezeteknek szolgál alapul – amint azt később még látni fogjuk.
 
Hogy meghatározzuk az értékes edény falának ilyen elvont ábrázolásának okát, hasonlítsuk össze a rajzot (3a) egy még ovuláció előtt álló petesejt keresztmetszetének elektromikrográf-felvételével (3b). 
 
 kuczynskim1-29661525.gif
3.a és 3.b ábrák
 
Az egymást követő rétegek a sejt központjából indulva:
 
a. sejtmag
b. sejtplazma mitokondriummal (kémiai energiákat előállító sejtszerv)
c. sejtfal
d. sejtfal a sejtmembránnal kiegészülve (zselés réteg, mely védi a petesejtet)
 
Ezeknek a rétegeknek mind megvannak a megfelelőik a kódexekben lerajzolt értékes edényekbe kódolva.
 
A Nuttal 36. oldalán (1. ábra) a bal oldali értékes edényben egy tengeri csiga látható. Edward Seler szerint „a tengeri csiga az ember születését jelképezi.” Míg Andres de Omos úgy vélekedik, hogy „a yolcayotl, a csiga az osztódás kezdetét jelöli.”
 
A csiga fölött egy adag megkötött fű vehető észre.  A jobb oldali értékes edényben ugyanaz a fűcsomó látható, de már megkötetlenül, és az isten keze tartja. Az ilyen fűcsomó egy szimbólum, mely a malinallira utal, melynek jelentése csavart dolog, vagy valami felcsavart. A fűcsomó gyakran megjelenik az indiánok művészetében. A csavart dolog jelének elhelyezkedése a sejt szimbólumában hasonlóságot sugall a feltekert fonalú DNS-el.
 
Ez a feltevés s megannyi ábrán és metszeten megerősítésre talál; többek között például a Borgia-kódexben (4. ábra) találkozhatunk a malinalli, a csavart dolog jelképével,  melyet eredeti kettős hélix szerkezetében ábrázoltak, és az értékes kő vagy a petesejt felnagyított magjában helyezték el. 
 
A DNS szálai tartalmazzák a genetikai kódot úgynevezett hármas kodonokból elrendezve, melyek három szomszédos bázispár szekvenciái. Ezek a hármasok egyet kódolnak a fehérje 20 aminosavja közül. A malinalli rajzán mindegyik tekercsén három különböző színű csíkot láthatunk (eredetileg fehéret, sárgát és vöröset), mintha a genetikai kód elrendezésének ideáját ábrázolná. 
 
 kuczynskim1-meca2ba9.gif
4. ábra
 
A lineárisan rendezett (színes csíkok formájában) információ képe a sejten belül szintén a kódexek gyakori motívuma. Ezt sokszínűen csíkozott szálak , a tlapapallik formájában fejezték ki. A szó annyit tesz, mint csíkozott dolog, vagy valami csíkozott. A kromoszómákkal kapcsolatban fontos tudnivaló, hogy a sejteknek olyan meghosszabbított elemei, melyek lineárisan tagolva tárolják a genetikai információt. 
 

 

 

 

 

kuczynskim1-2fcca9a.gif

 

 

 

5. ábra

 

A Nuttal 9. oldalán fellelhető egy sorozat olyan rajz, amely (Alfonso Casó értelmezésében) 3-Tűzkó, egy mixték hercegnő fiának születését örökíti meg. Az egyik ábrán (5. ábra) az értékes edény látható a hercegnő meztelen testével. Előtte, és a sejtmagban is, pedig ott a sokszínűen csíkozott fonal.
 
Eme fonal funkciója a sejtben értelmet nyer egy azték tradicionális szöveg tükrében, melyben az apa szól a lányához: „Te vagy a színem, te vagy a tükörképem.”
 
Egy másik, a Bodley-kódexből reprodukált kép (6. ábra) a fonalhoz félreérthetetlenül a biológiai jelentést és jelentőséget társítja.
 
 
 kuczynskim1-449c2508.gif

 

 

kuczynskim1-6baa7b19.gif

 

 

6. ábra. Felül a Bodley-kódex.; alul a Vindobonensis-kódex: értékes edény csíkozott szalaggal vagy a tlapapallival.
 
Az Élet Fáját ábrázolja, amint kinő a tlapapalliból – a kromoszóma hieroglifájából, melyet az értékes edényben, a sejtmagban helyeztek el pontosan. Az egész mintha az élet és a genetikai információ sejtszintű természetét fejezné ki (minden életnek a sejtekben van az alapja).
 
Ugyanezt a szalagot láthatjuk a Nuttal 36. oldalán. Stilizált kígyófeje van szélesre nyitott szájjal, melyet a bal oldalon helyeztek el. Az egész test körül kicsi, spirálisan csavart tollakat fedezhetünk fel. Ez arra utal, hogy ezt a csíkozott, információhordozó csavart szalagot Quetzalcóatl-al, a Tollas Kígyóval azonosították. (Lásd még fentebb:  „aki egyben apád és anyád is, megformált téged…” vagy „…értékes követ és gazdag tollazatot helyezett, mely megtermékenyítette őt.”
 
A keskeny szalag a mitokondriummal  - ugyanaz, mely a két központi értékes edényben is látható – végig húzódik a kígyó testének vonala mentén. Így helyezték el a kígyót a sejtben. Ebben a megvilágításban különösen lényegesnek tűnik a zapotékok szava a kígyóra: xica pita'o mani, azaz „állat isten edényéből.” 
 
A jobb oldal tetején a szalag áttranszformálja magát egy ember törzsévé, ami lábaival rúgkapál. Ebből az követkehet, hogy ez a jellegzetes szimbólum a fonalat az emberi testtel azonosítja, kifejezve a genotípus és a fenotípus kapcsolatát. A genotípus a kromoszóma szalagjain tárolt gének összessége, míg a fenotípus a test külső és belső tulajdonságainak az összessége, melyek eme gének segítségével épültek fel. Ezt a magyarázatot látszik alátámasztani a tolték indiánok, a Tollas Kígyó kultuszának megteremtőinek egyik vallásos éneke: „Én, az Öregember, az éjszaka kígyójának mása.” Irodalmi fordításban ez úgy nézne ki, hogy az ember a láthatatlan, éjszakába rejtett kromoszóma kígyószalagjain tárolt ősi genetikus kód specifikus másolata. 
 
A California San Emigdio Range tartományában fellelhető indián sziklarajzok további bizonyítékokkal szolgálnak arra nézve, hogy ezek a csíkozott és felcsavart fonalak valóban a DNS-t és a kromoszómát reprezentálják. Nyilvánvaló biológiai tartalommal telítettek; állati és emberi alakokká átváltozó sejtek és kromoszómák vázlatait mutatják be. Az itt bemutatott rajz (7. ábra) a DNS eszenciális képességét, az önreprodukciót szemlélteti. 
 
 kuczynskim1-1ea9a93e.gif
7. ábra. Xochicalcoi rajz és a DNS önsokszorosítása (balra). DNS-vázlat, San Emigdio Range (jobbra).
 
Hogy megsokszorosítsa magát, a DNS először villa alakban szétválik (7a). Az indián rajz (7b) ugyanazt a jelenséget jeleníti meg világosan és vázlatosan. A kitárt karok a még genotípusként létező élő dolog vágyát fejezi ki, hogy testi formában realizálja magát. 
 
A DNS így keletkezett utódszálával együtt létezik tovább a sejtmagban, s a centromera elnevezésű „szerkezet” fűzi össze őket. Az ilyen kettős kromoszómákat bivalens kromoszómáknak nevezik. Amikor felkészíti magát a sejtosztódásra, a bivalens kromoszóma összehúzza és felcsavarja a szálait, hogy két vékony „pálcát” alakítson ki, amelyek összekapcsolódnak, és amelyeket könnyen megfigyelhetünk a mikroszkópon keresztül  egy „x” formájában. 
 
Az indiánok a kromoszómának ezt a formáját is ismerték, és ábrázolták gyakran a két vesszőn alapuló ollin jelével. Többször társították az értékes kő vagy a sejt szimbólumával (8. ábra).
 
kuczynskim1-29cc6a09.gif 
8 .ábra. Egy bivalens kromoszóma elektromikrográf- felvétele (a). Egy a Bodley-kódexből reprodukált rajz, mely egy ollint vagy bivalens kromoszómát ábrázol a sejt sematikus vázlatán belül (b). Egy sorozat ábra, mely különböző stílusban ábrázolja az ollint (c). A vesszőkhöz lábakat csatoltak, hogy kifejezzék a kromoszóma abbéli képességét, hogy „átjárja” az utódsejtet.
 
Összehasonlítás képpen ugyanezt a szimbólumot találták az egyiptomi fáraó, Tutanhamon sírjában (8e), és ugyanez a jelkép tűnik fel egy itt bemutatott etruszk borospoháron (8f). Továbbá egy Krétáról származó aranytálon (8g) is kettős kromoszómák ábrázolása látható kígyók formájában, és ahogy azt fentebb láthattuk, eme szimbolika használata bevett mexikói gyakorlat volt.
 
Általában az aztékoknál az ollin „földrengést” jelentett, de lingvisztikai jelentése egészen mást takart. Az ol szótő jelentése valami kerek vagy valami forgó, ami összefüggésbe hozható a DNS hélix szerkezetével. Maga az ollin szó pedig nem csak forgó mozgást jelent, hanem embertömegek migrációját, vándorlását is, ami pedig a kromoszómák „vándorlására” is utalhat az utódsejtbe.
 
Ahogy az egyiptomiak, a zapotékok is elhamvasztott halottaik urnáján alkalmazták a két vessző jelét az örök újjászületés jelképeként. Magára a jelre a xoo szóval utaltak, mely erőteljeset jelent (akár genetikai aktivitásának kifejezéseként). Ugyanabban az időben a Tzeltal-Tzotzil nevű maja törzs ugyanezt a jelet chicnek nevezte, ami annyit tesz, mint megszabadulni (valamitől), míg a yucatáni majáknál caban volt a neve, azaz ami alant, ami rejtve van
 
Az összefüggés a grafikai és a lingvisztikai anyagok között azt sejteti, hogy a sejtmagban elhelyezett ollin elsősorban a bivalens kromoszómát volt hivatott leírni, és csak másodsorban a földrengést.
 
Ha az indiánok ismerték a bivalens kromoszómát, elképzelhető, hogy azt is tudhatták, hogy a kromoszómák száma a sejtekben szigorúan meghatározott, és hogy minden egyednek a rá jellemző különleges tulajdonságaival vannak ellátva: az emberek sejtjeiben 46 kromoszómát tartalmaznak – 23-at az apától és 23-at az anyától. A petesejt és a sperma is 23 kromoszómát tartalmaz a megtermékenyítés előtt (9b), és pontosan ezt láthatjuk ábrázolva ezen a kaliforniai Santa Barbara hegyeiben készült sziklarajzon is (9a).
 
 kuczynskim1-m4e579909.gif
9. ábra
 
A sziklarajzon látható egy horizontális vonal a kettős hélix motívumával 23 (!) különböző méretű vessző társaságában. A hélix jelenléte arra utal, hogy összefüggésben van a vesszőcskékkel.
 
Bár a kódexek tele vannak a biológiai eredetet aspektusaival, itt csak egyet, a Vindobonensis-kódex 52. oldalán látható (10. ábra) rajzot mutatom be illusztrációképpen. Az ábra az agavé, Mezoamerika egyik legértékesebb növényének az eredtét írja le; az agavé régen is, és ma is bőséges szolgálatot tett/tesz az indiánoknak mind rostanyag, mind alkoholos ital formájában. A rajz táblaként funkcionál, mely bemutatja a genetikai kóddal és a sejtek fehérje-szintetizálásával kapcsolatos alapkoncepciókat.
 
 kuczynskim1-23f4c513.gif
10. ábra
 
A piktogram olvasata a bal alsó sarokból indul. A folyamatot a láthatatlan, és ezért fekete „szellemek” jelenítik meg. Az amazóniai törzsek szerint ezek a szellemek csak transzállapotban láthatók, és a növényekben, az állatokban és az emberi test – a yoshi vagy maninkari – valamennyi részében lakoznak.
 
A 20 megegyező minta a bal alsó sarokban (10d) a 20 aminosav megfelelőjeként értelmezhető, melyek általában a fehérjeszintézisért felelősek. Felette (10e) egy 4 színes mezőre, tlapapallira vagy csíkozott dologra osztott „filmszalag” látható, mely az információval lineárisan elrendezett fonalat szimbolizálhatja.  Csak 4 színből áll a 4 bázispárnak megfelelően, melyek az aminosavak szekvenciáit kódolják a fehérjeláncban. Jobbra tőle (10f) a tlapapalli már csak 3 színes mezőből áll, mivel a kodonok, melyek specifikusan vannak kitalálva a 20 aminosav mindegyikére, 3 bázispárból állnak. 
 
A fekete „szellem” ugyanitt felfelé mutat egy köteg malinallira, melyek a adag stilizált tollazaton helyezkednek el, amely a Tollas Kígyóhoz köthető, aki a kromoszóma megtestesülése.
 
Ahogy már korábban felvetettem, a malinalli, a csavart dolog a DNS kettős hélix szerkezetét reprezentálhatja. A malinalli levelei közül vörös vér csörgedezik elő, mely Edward Seler értelmezésében arra utal, hogy a csavart dolog az élő hús vérének a létrehozója. Más szavakkal a kettős hélix szerkezet létrehozott (illetve stimulálta a létrehozását) egy élő organizmust. 
 
A jobb oldali szélén (10i) az értékes edény egy része látható, ami arról informál bennünket, hogy az esemény a sejtben játszódik le. 
 
Feljebb lépcsőszerű minták helyezkednek el. Ezek a földi test templomának építő köveit szimbolizálják. Az egész összefüggésében a proteinrészecskékeket jeleníthetik meg. 
 
Az eredmény az agavé-bokor két képében (s, w ) manifesztálódik, melyeket „fehérjetömbök” kereteznek.
 
A rajzhoz illő kommentár egy azték dal, mely a kukorica istene, Xochipilli dicsőítésére íródott:
 
„A kukorica istene (és maga a növény)
Ködben és vízben születik,
Ott ahol az embergyermekek is megtermékenyülnek,
Az értékes kő Michoacan tartományában.”
 
Michoacan a születés mitikus helye, ahol az újszülött a mennyekből a földre érkezik Edward Seler és Piña Chan értelmezésében). Ebben a kontextusban a születés helye pedig az értékes kő magjával vagy a csírasejttel azonosítható.
 
Az igyekezet, mely révén az indiánok szimbólumait biológiai szempontból próbáltam megközelíteni, lehetővé tette számomra, hogy megértsem, épp ez a biológiai tudásuk hogyan transzformálódott át összetett vallási rendszerré, és hogyan vezetett Quetzalcóatl, a Tollas Kígyó (quetzal - a szent madár, cóatl – kígyó) megteremtéséhez, aki Mezoamerika egyik legjobban imádott, ha nem a fő istene volt, akit az emberek megteremtőjeként tartottak számon. 
 
A Nuttal 36. oldalán látható rajzon (1. ábra) a sejtben látható csavart szálat, mely lineárisan hordozza az információt, és emberi testté alakul, kígyóként ábrázolták tollakkal. Itt egy allegórikus értelmezése lehetséges a tollas kígyó, a kromoszóma (vagy szimplán a DNS kettős hélixe) és az emberi test kapcsolatának. Megválaszolatlan az a kérdés, hogy miért hasonlították a kromoszómát (vagy a DNS-t) egy tollakkal borított kígyóhoz, ugyanis a természetben nem fordult elő ilyen lény. A bivalens kromoszóma elektromikrográf-felvétele (11. ábra) felvet egy lehetséges választ.
 
 kuczynskim1-m315a8386.gif
11. ábra. Egy bivalens kromoszóma két fonala
 
A kromoszóma szálaiból számos DNS-lánc nyújtózik kifelé. A biológusok „lámpakefe” kromoszómának hívják ezt a formát. De egy indián , még egy kortárs is, valószínűleg inkább látná kígyóként tollakkal.
 
Sok más hasonló példát találunk, mely alátámasztani látszik egy ilyen magyarázatot. Egész Közép-Amerika szerte elterjedt volt a Tollas Kígyó párban, vagy egy testen két fejjel történő ábrázolása. Az alábbi kép (12. ábra) azt mutatja be, hogy egyetlen kígyó hogyan „sokszorosítja” magát, hogy két iker kígyót hozzon létre. Összecsavarodott testük a kettős hélixre való utalás. Minden kétséget kizárandó ráadásul felbukkan még a malinalli, a csavart dolog hieroglifája is. 
 
A rajz a kígyó önsokszorosítását örökíti meg, mely kísértetiesen hasonlít a DNS-éhez.
 
 kuczynskim1-760006a7.gif
12. ábra
 
Quetzalcóatl másik gyakran használt neve Értékes Ikrek volt, melyet jól példáznak a megkettőződött iker kígyókat ábrázoló rajzok, melyek a bivalens kromoszómát vagy a DNS kettős hélixét jelképezik. Ezért helyezett két ugyanolyan kígyót (melyek Quetzalcóatl maszkját viselik) a sejtmagba az alkotója, és vette körül őket a kettős hélixel, és a vele járó hármas kodonokkal (4. ábra). A kicse indiánok szerint (ahogy a szent könyvükben, a Popol Vuhban is lejegyzésre került) az első élőlény az ősóceánban egy zöld (szent) tollakat viselő kígyó volt. Ugyanez az élőlény lehet „a tó és a tenger élő csírája” (J. de Cordoba értelmezésében).
 
A zapotékok, mint ahogy már említettem, a kígyóra a xica pita’o mani szavakkal utaltak, mely azt jelentette, hogy állat isten edényéből. Az isten edénye vagy az értékes edény, chalchihuitl apazco úgy tűnik, hogy maga az élő sejt. 
 
Ebből kiindulva okkal feltételezhetjük, hogy a közép-amerikai kígyóimádat ehhez hasonló okokra vezethető vissza.
 
A kutatásom végeztével arra jutottam, hogy a kezdeti feltevésem a mezoamerikai indiánok biológiai tudását illetően megerősítést nyert a következők alapján:
 
1. a nagy mennyiségű formai egyezés a mezoamerikai piktogramok  és biológiai szerkezetek között, mely kizárja a véletlen egybeesés lehetőségét;
2. az eredeti indián szövegek, melyek összhangban állnak a biológia prezentatív ábráival, és amely viszont igazolja biológiai jelentésű töltetüket;
3. a szimbólumok nem függetlenek egymástól, hanem logikus, monotematikus sorozatokba rendeződnek, továbbá az egyszerű szerkezetek szimbólumai egy magasabb komplexitás szimbólumaivá állnak össze, amely mindig összhangban van a helyes biológiai sorrenddel;
4. a számok egyezésének mértéke határozottan kizárja a véletlen egybeesést:
- a sejt vagy a chalchihuitl 2, majd 4 részre osztódása,
- az aminosavak 20 szimbóluma, a genetikai kód 4, és a kodonok 3 bázispárja,
- a kettős hélix szerkezet 23 pálcikája és a bivalens kromoszóma kettős fonala.
 
Végső következtetésem a következő:
 
Mezoamerikában a biológiai tudást – jóllehet, valamelyest általános és töredékes volt – már 750 évvel azelőtt is birtokolták, mielőtt a modern civilizáció elsajátította volna. 
 
Az alapvető kérdés, amit egy ilyen következtetés felvet, hogy mi volt a forrása annak az előrehaladott biológiai megértésnek, melyhez hozzájutottak az ősi bölcsek és papok. Úgy gondolom, hogy elsősorban a sámáni technikákat lenne érdemes fontolóra venni.
 
Köztudott, hogy az amerikai indiánok körében bevett gyakorlat a „módosult tudatállapot” vagy a „sámáni transz”, mely révén olyan információkhoz jutnak, melyek elérhetetlenek a hétköznapi érzékelés számára. Ez az elmélet erős támogatásra lelt a legújabb tudományos kutatások és kísérletek tükrében. Nagyon valószínű, hogy az ősi Amerika lakói is ugyanezt a módszert alkalmazták, hogy elsajátítsák a saját testükkel kapcsolatos tudást.
 
Sok más hasonló az ikonográfiából vagy az írott szövegekből ismert példa is ezt a feltételezést látszik alátámasztani. A szimbólumok biológiai interpretációja nem zárja ki misztikus-mitikus értelmezésüket. 
 
A kérdés az, hogy honnan eredhetett ez a tudás, figyelembe véve, hogy már a mikroszkóp európai felfedezése előtt is legalább évszázadokkal jelent volt, nem is beszélve a DNS szerkezetének 1953-as felfedezéséről. 
 
Úgy gondolom, hogy ez a tudás a „megváltozott tudatállapot” alternatív tudományos forrásából ered, mely hozzáférést biztosít az elme számára az információ univerzális mezejéhez, és többek között hallucinogén növények alkalmazása révén idézhető elő. Az antropológiai irodalomban ezt elterjedten „sámáni transzként” írják le. Eme technika jelentését és alkalmazási területét soha nem ismerték el megfelelően, és soha nem is értették. Még az olyan neves szakértők, mint Malinowski vagy Eliade sem álltak készen rá, hogy elfogadják a bennszülöttek beszámolóit a spirituális lényekkel való hallucinogének által előidézett transz közbeni találkozásokról, vagy azt, hogy ilyenkor valóban objektív természetfeletti valóságokban tettek utazásokat. Az indiánok szerint ezek a természetfeletti lények a természet, a növények, az állatok és a kövek szellemei, az ősök szellemei, a törzsek és az emberek védőszellemei.
 
Az egyik kutató, aki vállalta, hogy aláveti magát egy személyes kísérletnek, Michael Harner volt. Mialatt a conibo indiánokkal élt Peruban, ivott a hallucinogén ayahuascából:
 
Néhány órával azután, hogy megittam a főzetet, bár ébren voltam, de egy olyan világban találtam magam, mely szó szerint messze meghaladta a legvadabb álmaimat is. ..Találkoztam madárfejű emberekkel, és sárkány-szerű teremtményekkel, akik elmagyarázták, hogy ők ennek a világnak a valódi istenei. Megnyertem más szellemi lények segítségét, akikkel elrepültem a galaxis távoli sarkaiba. Ebben az állapotban, ahol a természetfeletti volt a természetes, ráébredtem, hogy az antropológusok, beleértve magamat is, mélyen alábecsülték a tudatmódosító anyagok hatását a bennszülött ideológiára…
 
Harner észrevette, hogy a látomásokat az agya legmélyebb rétegeiben „lakozó” hatalmas kígyók vetítik. Ez az élmény teljesen összhangban áll azzal, amit a sámánok világszerte hangoztatnak, miszerint transzállapotban először mindig kígyók, sárkányok és más hüllők jelennek meg, és ők közvetítik mind a vizuális, mind a nyelvi üzeneteket. Ezeknek az élményeknek a tanító jellegét Harner további sorai is igazolják:
 
Először megmutatták nekem a Föld bolygót, amilyen még hosszú-hosszú korszakokkal ezelőtt volt, mielőtt még kifejlődött volna rajta az élet. Óceánt láttam, sivár földeket és fényes kék eget. […] Előttem zajlott le a növények és az állatok varázslatos megteremtése és fejlődése – évszázmilliók aktivitása – olyan minőségben és elevenségben, melyet lehetetlen lenne leírni. 
 
Jeremy Narby, aki a sipibo indiánok között élt, is hasonló transzállapotba lépett, miután ivott az ayahuascából:
 
Hirtelen két hatalmas boa constrictor között találtam magam, melyek 15 méter hosszúnak tűntek. Elborzadtam. Ott voltak ezek a gigantikus kígyók, becsuktam a szemeimet és lenyűgöző fények nagyszerű világát láttam, majd ködös gondolataim közepette ezek a kígyók beszélni kezdtek hozzám szavak nélkül. Elmagyarázták nekem, hogy csak egy emberi lény vagyok. […] Egy sokkal erőteljesebb valóságban találtam magam, amelyet egyáltalán nem értettem, és melynek létezését, szűklátókörűségem miatt, még csak nem is sejtettem. […] A levegőben repültem, ezer láb magasságban egy teljesen fehér bolygó felett. […] Egy levelet láttam az erezeteivel, majd egy emberi kezet a vénáival…
 
Gerardo Reichel-Dolmatoff, antropológus, aki szintén önként vetette alá magát a sámáni transz élményének, is azt a nézetet látszik megerősíteni, hogy ez az állapot a tanulás egyik lehetséges útja , amikor beszámol a látomásairól:
 
Mint növények mikrofotográfiái, mint a mikroszkóppal vizsgált szövetek, melyek képeit a patológiai füzetekben láthatjuk…
 
Most már létezik egy széleskörű és külön erre a témára specializálódott irodalom, mely nem hagy kétséget afelől, hogy  a bennszülöttek által használt hallucinogén anyagok egy olyan valóságba engednek belépést a tudatnak, ahol intelligens lényekkel vagy entitásokkal kommunikál, amik objektív információkkal szolgálhatnak, melyek a hétköznapi világban is hasznosnak bizonyulnak (például különböző gyógyszerek receptjeivel). 
 
Továbbá kétségtelen az is, hogy a mezoamerikai népesség nagy része rendszeresen belépett (ahogy belép mind a mai napi is) megváltozott tudatállapotokba. 
 
Linda Schele azonosította a maja sztélék „Látomás Kígyóját”, aki a kutatók szerint az ősök lelkével való találkozást tette lehetővé (mint fentebb Jeremy Narby esetében). A képeken egy kígyót láthatunk, sokszor tollakkal, melynek szélesre tátott szájából egy ős arca bukkan elő. 
 
(Felteszem, hogy a nahuatl kultúrában – Teotihuacantól, Tulától és Xochicalcotól kezdve – a Quetzalcóatl szájából kiemelkedő emberfejek képe valószínűleg azt örökíti meg, amit a papok is láttak transzállapotaikban. Ugyanakkor ezek az ábrázolások az ember eredetének ideáját is megjelenítik az iker kígyók által szimbolizált DNS-szálakba kódolva, ahogy arra fentebb utaltam)
 
Valamennyi kultúra javasemberei, sámánjai és boszorkánydoktorai egyetértenek abban, hogy a transzállapotok során szerzett információk rendkívül hasznosak. Az információ szimbolikus formában kerül megörökítésre az egyén kulturális háttere, képzettsége, pszichológiai állapota és akár morális tudása függvényében. Ezen okokból kifolyólag a látomások aligha lehetnének tudományos kísérletek tárgyai. És ezért van az is, hogy az ilyen információ kizárólag általános mintákat közöl, mint amilyenek a sejtek,  az osztódás, a kromoszómák vagy a kettős hélix szerkezet.
 
Meggyőződésem, hogy a hallucinogén transzok bennszülöttek életében betöltött nagy és valós szerepének elismerése egyúttal fényt deríthet a vallási hiedelmek valódi eredetére – az istenek és démonok sokaságára, melyek a transzállapotokból emelkedtek ki. Abban is biztos vagyok, hogy itt kell keresni az állat -, és emberáldozatok okát. Amikor Nezahualcoyotl,Texcoco királya arról a számos istenről és démonról beszélt, melyek „az emberi faj ellenségei”, ismernie kellett ezeknek az alantas és gonosz módosult tudatállapotokban feltűnő immateriális lényeknek a királyok és papok tudatára kifejtett végzetes hatását. 
 
Gyanítom, hogy ugyanaz a természetfeletti befolyás indukálhatta jó eséllyel a maja városok közötti véres háborúkat – melyek a legújabb archeológiai kutatások nyomán immár jól dokumentáltak.
 
A kutatásom a következő hipotézis felállításához vezetett el: látomásaik során a sámánok molekuláris szintű tudatosságot értek el, ahol hozzáfértek a DNS-ben tárolt információkhoz, melyeket ők „élő eszenciáknak” vagy „szellemeknek” hívtak. Ezen a szinten látnak kettős hélixeket, megcsavart létrákat és kromoszóma-alakokat. Innen tudják a sámáni kultúrák már ezer évek óta, hogy minden élőlény éltető princípiuma végső soron ugyanaz, és hogy alakra két egymásba fonódott kígyóhoz hasonlít. […] A DNS a forrása bámulatba ejtő botanikai és gyógyszertani tudásuknak, mely kizárólag a nem racionális tudatállapoton keresztül érhető el, és ami empírikusan is ellenőrizhető.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.