Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Taoista sámánizmus

2011.05.16

 

A teljes cikk itt olvasható: www.realitysandwich.com/taoist_shamanism_and_dream_yoga

 

 

A taoizmus gyökerei, más spirituális filozófiákhoz és hiedelemrendszerekhez hasonlóan, a legkorábbi törzsi népek sámáni gyakorlataiban gyökerezik. A „sámán” szó kínai megfelelője, a „wu”, először a Shang-dinasztia (Kr. e. 1600-1046) alatt került lejegyzésre, azonban valószínű, hogy ez a hagyomány egészen a kínai kultúra legkezdetéig nyúlik vissza. Voltaképpen rengeteg történetnek, mely körüllengi Fu Hsit, a kínai civilizáció mitikus megalapítóját (körülbelül 5000 évvel ezelőtt), határozottan sámánisztikus felhangja van. Neki tulajdonítják például a Ji Kinget, „A változások könyvét”, mely minden kínai filozófia alapja. A legenda szerint Fu Hsi a Ji Kinget egy folyóból kibukkanó teknős páncéljának mintázatában fedezte fel. A természet és a szent egybekelése egy klasszikus sámáni elem, melynek eredménye a mélyreható tudás megszerzése.
 
A történelmi dokumentumok szerint a wu (a sámán) számos mágikus képesség birtokosa volt, mint amilyen az ördögűzés, a gyógyítás, a tisztánlátás és az időjárás befolyásolása. Tudva levő volt róluk, hogy képesek transzállapotba lépni és elutazni a szellemek világába információkért. Az ősi kínai császárok ezeket a sámánokat alkalmazták, hogy segítsenek nekik meghozni a helyes döntéseket és fenntartani a hatalmukat.
 
Emellett egy ősi kínai hallucinogén, a Yun-Shih (Caesalpinia sepiana) használata is dokumentálva van. Erről a bozótos kúszónövényről azt tartották, hogy gyógyító és mágikus erővel bír. A legkorábbi kínai füveskönyv szerint a yun-shih virága „okkult erőket birtokol”, melyek révén „lehetségesé válik a szellemek megpillantása”. A könyv továbbá azt is leírja, hogy „a testben a lebegés érzését kelti, valamint kapcsolatteremtést biztosít a szellemekkel.”
 
A konfucianizmus és a buddhizmus elterjedésével a wu gyakorlása lassan nemkívánatossá vált. A sámánokat üldözték, akár a boszorkányokat a nyugaton, végül pedig teljesen betiltották a gyakorlataikat. Ők azonban titokban folytatták szertartásaikat, és varázslókként és mágusokként lettek ismertek. Ahogyan az idő múlt, és a sámánizmus kiveszett a kínai kultúrából, a sámánok feladatkörét nagyrészt a taoizmus építette magába.
 
Lényegében mind a sámánizmus, mind pedig a taoizmus azon dolgozik, hogy kifejlessze, közvetítse és irányítsa az energiákat az emberben és az őt körülvevő világban. A legtöbb taoista szertartás, mint a chi gung, azzal a céllal lett megtervezve, hogy a gyakorlója képes legyen harmóniában élni a természettel – ez pedig egy eredendően sámáni elképzelés.
 
A sámánizmus alaptételei a mai napig tisztán láthatóak az olyan taoista gyakorlatokban, mint a hagyományos kínai gyógyászat (akupunktúra és gyógynövények alkalmazása), a tisztánlátás, az asztrológia, a szellemi utazás és a talizmánok használata. Szintén ez a koncepció képezi a Feng shui (szó szerinti fordításban „szél és víz”), az elhelyezés taoista művészetének szívét, melynek célja a pozitív és tápláló környezet megteremtése. Ezenkívül az olyan fejlett taoista ezoterikus gyakorlatokat is a sámánizmusra vezethetjük vissza, mint az alkímia, a szexuális jóga vagy az álomjóga
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.