Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Terence McKenna: A gombabeszéd

2011.04.23
 
„Régóta itt vagyok, régebb óta, mint fajod gondolná, mely maga ötvenszer idősebb, mint saját történelme. Bár hosszú korok óta a Földön vagyok, a csillagok közül érkeztem. Az otthonom nem egyetlen bolygó, mert sok olyan világ szóródott szét a galaxis ragyogó lemezén, mely spóráimnak lehetőséget biztosított az életre. A gomba, testemnek látható része a szexuális izgalmak és a napfürdőzés céljából adatott, de az igazi testem a föld alatt terjeszkedik fonalak finom hálózata formájában. Ezek a hálózatok hektárokra is kiterjedhetnek, és kapcsolódási számaik messze meghaladhatják a kapcsolódások számát az emberi agyban. Micéliumom szinte halhatatlan, csak a bolygó hirtelen elszennyeződése, vagy szülő-csillagának felrobbanása tudna eltörölni a föld színéről. Fogalmilag lehetetlen lenne pontosan elmagyarázni valóság-modelletek téves értelmezéséből adódóan, de lényegileg arról van szó, hogy hálózataim hiper-fénysebességű kommunikációt folytatnak a téridőn keresztül. Micélikus testem olyan könnyed, akár a pók hálója, mégis benne kerül elraktározásra a kollektív hiperelme és emlékezet nagy terjedelmű történelmi archívuma az intelligencia fejlődéséről a szerte a galaxisunkban elhelyezkedő megannyi világban. A világűr azoknak a szívós életformáknak a hatalmas óceánja, melyeknek megvan a képességük rá, hogy kifejlődjenek a spórából, mert a spórákat a legtartósabb ismert szerves anyag borítja. Az idő és a tér eónjain keresztül sok spóra-eredetű életforma sodródik mélyálomban évmilliókig, míg kapcsolatot nem alakítanak ki egy megfelelő környezettel. Csak néhány faj, csak én magam és néhány mostanában kifejlődött rokonságom érte el a azt a hiperkommunikációs szintet és memória-kapacitást, mely a galaktikus intelligencia vezető tagjaivá tesz bennünket. Hogy a hiperkommunikációs formula hogyan működik, az nem adathatik át közvetlenül az embernek. De az eszközöknek, melyek révén megértésre tehet szert, nyilvánvalónak kellene lenniük. A pszilocibin és a pszilocin jelenléte élő testem bioszintetikus ösvényein az, amely megnyitja számomra és szimbiotikus szövetségeim számára a képernyőt a rengeteg világra. Te, mint egyén és az emberiség, mint faj, a küszöbén álltok egy szimbiotikus szövetség kialakításának genetikai anyagommal, mely végül bekapcsolja az emberiséget és a Földet a fejlettebb civilizációk galaktikus fősodrába.
 
Mivel láthatólag nehezen ismeritek fel az intelligencia más formáit magatok körül, legelőrehaladottabb elképzeléseitek a politikát és a társadalmat illetően is csak a kollektivizmus gondolatáig jutottak. Azonban a faj egyedeinek egyetlen társadalmi organizmussá való összeöntésén túl léteznek gazdagabb és barokk-jellegűbb lehetőségek is. A szimbiózis ezen lehetőségek egyike. Kölcsönös függőségen alapul, és mindkét fél számára előnyt jelent. Ilyen szimbiotikus szövetségek hosszú történelmem során már számtalanszor és számtalan helyen is létesültek magasabb rendű állatok civilizált formáival. Ezek a szövetségek oda-vissza irányban is hasznosnak bizonyultak; memóriabankomban hiper-fénysebességű űrhajók adatai vannak elraktározva az instrukciókkal együtt, melyek révén megépíthetőek. Ezt a tudást ingyen jegyként biztosítom más világokba, melyek központi csillagotoknál fiatalabb és tartósabb csillagok körül keringenek. Hogy öröklétet nyerjek a kozmikus idő folyóján, újra és újra felajánlom ezt a szerződést a fejlettebb létformáknak, s így terjedtem el a galaxisban eme végtelenül hosszú idő során. Egy sejtfonalas hálózatnak nincsenek szervei, hogy mozgassa a világot, és nincsenek kezei sem, de a magasabb rendű állatok, akik befolyásoló hatalommal rendelkeznek, részesülhetnek a bennem rejlő csillagközi tudásból, és ha hajlanak az együttműködésre, ők maguk és szerény gomba-tanítójuk is visszajuthatnak abba a millió világba, melynek csillagsokaságunk polgárai mind az örökösei.”
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.